E középkori csodás történetet első összefüggő magyar nyelvemlékünk, a XIV. században keletkezett Jókai kódex őrizte meg. Példázata a társadalmi rétegek közti kommunikáció szükségességéről ma aktuálisabb, mint valaha.
A középkor végének legrokonszenvesebb egyénisége, Szent Ferenc Isten szegénykéi, a nincstelenek szenvedései iránti tolerancia gyakorlására hív fel bennünket. A természet dicséretét zengi, s az élet ünneplésére szólít bennünket. “Isten komédiásának” vallva magát, koldulni küldi társait, hogy alázattal örömöt vigyenek az élet szürkeségébe.
A kódex gyönyörű plasztikus magyar nyelvű szövege az első megfogalmazás képi erejével szól. E legenda-miráculumot bábokkal, maszkos élőkkel, élő zenével adja a Hattyúdal Színház.
- Szöveg (szerk.): Tömöry Márta
- Bábok, szcenika: Szász Zsolt
- Rendezés: kollektív munka
Előadók:
- Szász Zsolt - Király, Halál, Képmutogató, Szent Ferenc
- Tömöry Márta - Komédiásnő, Angyal
- Kozma András - Bohóc, Farkas
- Zenészek: Bálint Károly,Vaskó Zsolt, Fehérváry Lilla
- Térigény: rövid menet, egy 6 x 6 m-es tér, hol a szétszedhető, faragott szekérszínpad felállítható. (Zárt térben 3 m belmagasság, és 2 reflektor szükségeltetik.)
- Játékidő: 30 perc
- Építés, bontás: 30-30 perc
